BRIDGE VS. DSLR
Csúcs-kompakt vagy digitális tükörreflexes?
Hogy miért itt találod ezt a cikket?
Ezért: RIP: monofotok.fw.hu
Ezért: RIP: monofotok.fw.hu
Témakörök
- Bevezető gondolatok
- Nagylátószög és nagytele
- Szenzor tisztítás DSLR kamerán
- Makrózás DSLR-rel és BRIDGE géppel
- Konzekvencia
- Expozíciós késés BRIDGE gépnél
- Zajszint összehasonlítása a két kategóriában
- Polarizációs szűrő: cirkuláris (CP) vagy lineáris (LP)?
- Köszönet és cikk ajánló
Bevezető gondolatok
Állandóan visszatérő kérdés.
Hogy melyik jobb, nem vitás.
Hogy melyik költségesebb, az sem.
De ki melyiket válassza?
Hogy melyik jobb, nem vitás.
Hogy melyik költségesebb, az sem.
De ki melyiket válassza?
Vajon a mai csúcs-kompaktok vagy a belépő szintű tükörreflexesek, amelyek sokszor olcsóbbak, mint a bridge? Esetleg komolyabb dslr? Nem könnyű kérdés.
Régebben összefoglaltam a tapasztalataimat egy ismerősömnek, aki anno a Fujifilm FinePix S9500 és Nikon D70s között szeretett volna dönteni .
Úgy is fogalmazhatunk általánosságban, hogy: bridge (kompakt, nem cserélhető objektíves) vagy DSLR (tükörreflexes, cserélhető objektíves)? Mivel nehezen összegyűjtött pénzről volt szó (mint talán legtöbbünk esetében), nem volt mindegy mire költi, illetve mire költheti a maradékot, ha mégis a BRIDGE gépet választja. Esetleg vállalja-e be a vázat KIT objektívvel és később áldozzon még egy-egy elég komoly összeget üvegre?
Bemásolom ide a neki írtakat, hátha segít azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Remélem hasznos lesz belőle néhány gondolat. A formáját meghagyom olyannak, ahogy neki írtam (természetesen azóta kicsit kiegészítve és ahol nem is változtattam, és réginek tűnnek a megemlített objektívek, gépek, azok helyére nyugodtan beleképzelheted az aktuális vacillálásod tárgyát:)).
Nekem -ahogy mondtam- egy bajom volt a digitális tükörreflexes gép használatakor.
Nem a géppel, hanem magammal. Az elején nagyon örültem a KIT objektívnek is persze, de azért hamar kijöttek a hátrányai (nekem rövid volt, de szerintem mindenkinek az az 55mm =>88 az 1.6-os szorzó miatt)
És persze elkezdtem nézelődni, hogy milyen objektívet lehetne beszerezni mellé.
És itt kezdődik a tükörreflexes gépek csapdája. Nomeg a miénk, gyarló embereké, akik mindig áhítozunk a jobb után és ezt a gyártók is jól tudják, nem véletlen jöttek ki belépő szintű DSLR-ekkel a nagy objektív gyártók, mint a Canon és a Nikon. Illetve azóta már szinte minden gyártó kínál ilyen vagy olyan dslr masinát. Belépett a ringbe a Panasonic és a Sony is, többek közt.
Nem a géppel, hanem magammal. Az elején nagyon örültem a KIT objektívnek is persze, de azért hamar kijöttek a hátrányai (nekem rövid volt, de szerintem mindenkinek az az 55mm =>88 az 1.6-os szorzó miatt)
És persze elkezdtem nézelődni, hogy milyen objektívet lehetne beszerezni mellé.
És itt kezdődik a tükörreflexes gépek csapdája. Nomeg a miénk, gyarló embereké, akik mindig áhítozunk a jobb után és ezt a gyártók is jól tudják, nem véletlen jöttek ki belépő szintű DSLR-ekkel a nagy objektív gyártók, mint a Canon és a Nikon. Illetve azóta már szinte minden gyártó kínál ilyen vagy olyan dslr masinát. Belépett a ringbe a Panasonic és a Sony is, többek közt.
Mert az objektívek egy külön világ. Ha beleásod magad a témába, akkor kiderül (persze ez nem igaz), hogy a Canon-nál pl csak az L-es obi a világ, a többi nem ér semmit.
Ez pusztán annyiban igaz, hogy az L-es obi tű éles képet rajzol az érzékelőre, míg a többi olcsóbb természetesen nem. Nikon-nál is létezik ilyen fajta megosztás, a Nikkor elit objektívjeit ED-vel jelölik.
És akkor ott vannak úgy a gyári, mint más gyártók termékein belüli különbségek.
Hiába Canon egy objektív attól még nem biztos, hogy jó a minősége, sőt.
Elmondható, hogy a Canon és más gyártók (Sigma, Tamron, Tokina, stb) objektívjeinek árai is egyenes arányban vannak a tudásukkal. Ami jó, az drága, hiszen olyan minőségű, bevonatú lencsék vannak beépítve, amitől jó, és maga a gyártástechnológia is olyan, hogy minőségi lesz az objektív.
Ezek mellett vannak természetesen kompromisszumos, olcsóbb üvegek is, akár Canon, akár más gyártókéi.
Nekem pl. egy rengeteget szidott, ám sokak által használt Canon EF 28-135 IS USM objektívem volt.
Az USM motor nagyon halk volt, a stabilizátor meg utólag azt mondom abban az átfogásban nem kellett volna feltétlenül, ellenben nagyon sokat segített, mert pl. kevés letámasztással tudtam tavaly képeket készíteni az esti Budapestről. Maga az objektív sem volt valami kiemelkedő, de másra nem volt pénzem, pontosabban már ez is elég drága volt. Az objektíveknél a stabilizátor több tízezer forint, érdemes elgondolkodni, hogy kell-e, vagy inkább hosszabb/jobb minőségű objektívet venni azon a pénzen stabilizátor nélkül. Azóta más gyártóknál is megjelent a kínálatban. Például a Sony-nál érdemesebb talán olyan vázat venni, amiben stabilizátor van, nem pedig minden objektívnél külön megfizetni ennek az árát. A cikk első megjelenése óta ma már szinte szabvány a kompaktokban a stabilizált optika.
És itt lép be például egy csúcs-kompakt, mint amilyen az FZ30 (ez a termékvonal elhalt az FZ50 után sajnos, de azért bőven vannak ütős bridge gépek azóta is) ár-teljesítmény aránya.
Például egy Canon EF 70-300mm f/4-5.6 IS USM objektív önmagában is kb. 180eFt volt. Az 1,6-os szorzó miatt ennek a kisfilmes rendszerre átszámolt vége 480mm. Tehát nagyjából hozzá lehet vetni az FZ30 420mm-es végéhez, ami ugye szintén stabilizált és nagyon gyors az autofókusza.
Persze az ilyen összevetések már önmagukban is felérnek egy jófajta szentségtöréssel, de a nagy kérdés az, hogy kinek mire kellhet a gép/objektív, és ki mit hajlandó beáldozni érte pénz/minőség terén.
Ez pusztán annyiban igaz, hogy az L-es obi tű éles képet rajzol az érzékelőre, míg a többi olcsóbb természetesen nem. Nikon-nál is létezik ilyen fajta megosztás, a Nikkor elit objektívjeit ED-vel jelölik.
És akkor ott vannak úgy a gyári, mint más gyártók termékein belüli különbségek.
Hiába Canon egy objektív attól még nem biztos, hogy jó a minősége, sőt.
Elmondható, hogy a Canon és más gyártók (Sigma, Tamron, Tokina, stb) objektívjeinek árai is egyenes arányban vannak a tudásukkal. Ami jó, az drága, hiszen olyan minőségű, bevonatú lencsék vannak beépítve, amitől jó, és maga a gyártástechnológia is olyan, hogy minőségi lesz az objektív.
Ezek mellett vannak természetesen kompromisszumos, olcsóbb üvegek is, akár Canon, akár más gyártókéi.
Nekem pl. egy rengeteget szidott, ám sokak által használt Canon EF 28-135 IS USM objektívem volt.
Az USM motor nagyon halk volt, a stabilizátor meg utólag azt mondom abban az átfogásban nem kellett volna feltétlenül, ellenben nagyon sokat segített, mert pl. kevés letámasztással tudtam tavaly képeket készíteni az esti Budapestről. Maga az objektív sem volt valami kiemelkedő, de másra nem volt pénzem, pontosabban már ez is elég drága volt. Az objektíveknél a stabilizátor több tízezer forint, érdemes elgondolkodni, hogy kell-e, vagy inkább hosszabb/jobb minőségű objektívet venni azon a pénzen stabilizátor nélkül. Azóta más gyártóknál is megjelent a kínálatban. Például a Sony-nál érdemesebb talán olyan vázat venni, amiben stabilizátor van, nem pedig minden objektívnél külön megfizetni ennek az árát. A cikk első megjelenése óta ma már szinte szabvány a kompaktokban a stabilizált optika.
És itt lép be például egy csúcs-kompakt, mint amilyen az FZ30 (ez a termékvonal elhalt az FZ50 után sajnos, de azért bőven vannak ütős bridge gépek azóta is) ár-teljesítmény aránya.
Például egy Canon EF 70-300mm f/4-5.6 IS USM objektív önmagában is kb. 180eFt volt. Az 1,6-os szorzó miatt ennek a kisfilmes rendszerre átszámolt vége 480mm. Tehát nagyjából hozzá lehet vetni az FZ30 420mm-es végéhez, ami ugye szintén stabilizált és nagyon gyors az autofókusza.
Persze az ilyen összevetések már önmagukban is felérnek egy jófajta szentségtöréssel, de a nagy kérdés az, hogy kinek mire kellhet a gép/objektív, és ki mit hajlandó beáldozni érte pénz/minőség terén.
Nagylátószög és nagytele
Itt van három kép, az FZ30-tól, ami a 35-420-as átfogás előnyeit hivatott szemléltetni.
Az első 35mm nagylátószög, a második 420mm teljes tele, és a harmadik a Panasonic „extra optical zoom” szolgáltatása, ami nem más, mint egy gép által készített vágás 3MPixel méretben, ami szerintem egy hagyományos fényképalbum számára készített 10x13-as kép nagyságban elfogadható minőséget produkál. Ez azoknak jöhet jól, akik mindenképpen szeretnének még közelebbi témákat megörökíteni mondjuk egy nyaralás, kirándulás alkalmával, de nem akarnak vesződni utólag számítógépen a vágással, stb.
Az első 35mm nagylátószög, a második 420mm teljes tele, és a harmadik a Panasonic „extra optical zoom” szolgáltatása, ami nem más, mint egy gép által készített vágás 3MPixel méretben, ami szerintem egy hagyományos fényképalbum számára készített 10x13-as kép nagyságban elfogadható minőséget produkál. Ez azoknak jöhet jól, akik mindenképpen szeretnének még közelebbi témákat megörökíteni mondjuk egy nyaralás, kirándulás alkalmával, de nem akarnak vesződni utólag számítógépen a vágással, stb.
FZ30 nagylátószög, 35 mm ekv.
FZ30 tele 420 mm ekv.
FZ30 extraoptical „669 mm” ekv.
(A képek nem egy időben készültek, ezért a különbség.)
Visszatérve a Canon EF 28-135 IS USM-re, bár nem volt csúcs az obi, mégis azért volt jó, mert ún. utazó objektív volt, tehát a legtöbb helyzetben megfelelt, nem kellett cserélgetni.
Az ún. "zoom" objektívekről biztosan tudod, hogy minél nagyobb az átfogása, annál kompromisszumosabb.
Tehát hiába egy 28-300, annak a két vége biztosan gyengébb, lágyabb és csak szűkebb tartományban használható "rendesen".
Ezért is drágábbak a dedikáltan nagylátós vagy nagytele objektívek. Mert akkor arra a feladatra hegyezik ki őket, de ezek darabja <150-250eFt (minimum).
Egy 70-300 már jobb, de ott is hasonló megkötések vannak, ráadásul a 70-es induló (x1.6 vagy a Nikonnál az 1.5-ös szorzó) az már tényleg kizár sok témát, tehát adott esetben obit lecsavar, másikat fel.
Visszatérve a Canon EF 28-135 IS USM-re, bár nem volt csúcs az obi, mégis azért volt jó, mert ún. utazó objektív volt, tehát a legtöbb helyzetben megfelelt, nem kellett cserélgetni.
Az ún. "zoom" objektívekről biztosan tudod, hogy minél nagyobb az átfogása, annál kompromisszumosabb.
Tehát hiába egy 28-300, annak a két vége biztosan gyengébb, lágyabb és csak szűkebb tartományban használható "rendesen".
Ezért is drágábbak a dedikáltan nagylátós vagy nagytele objektívek. Mert akkor arra a feladatra hegyezik ki őket, de ezek darabja <150-250eFt (minimum).
Egy 70-300 már jobb, de ott is hasonló megkötések vannak, ráadásul a 70-es induló (x1.6 vagy a Nikonnál az 1.5-ös szorzó) az már tényleg kizár sok témát, tehát adott esetben obit lecsavar, másikat fel.
Szenzor tisztítás DSLR kamerán
Ez pedig mindig magában rejti a szenzorra kerülő por veszélyét. Amit, ha rákerült már, vagy te megoldasz, nem kis izzadság árán, hiszen a gép lelkét kell mahinálni, vagy beviszed szervizbe tisztíttatni több ezer forintért vagy retusálod a foltot a képekről. (Tudok mutatni ilyen képeket, végül én megoldottam a dolgot, de sülhetett volna el rosszabbul is.)
Ezt a problémát mostanában már a szenzor tisztítási funkcióval felszerelt gépek semlegesítik többé-kevésbé, de a többinél azért még mindig ott van a kellemetlenség.
Itt van két link és hozzászólások a szenzor tisztítás "örömeiről":
Dobosi Szilveszter: Sensor Cleaning házilag - Fotózz!.hu
DSLR érzékelők tisztítása - Fotótipp.hu
Ezt a problémát mostanában már a szenzor tisztítási funkcióval felszerelt gépek semlegesítik többé-kevésbé, de a többinél azért még mindig ott van a kellemetlenség.
Itt van két link és hozzászólások a szenzor tisztítás "örömeiről":
Dobosi Szilveszter: Sensor Cleaning házilag - Fotózz!.hu
DSLR érzékelők tisztítása - Fotótipp.hu
És a minőség tetten érhető például a fényerőben is. Minél nagyobb fényerejű egy objektív, annál jobban használható megkötések nélkül és természetesen annál drágább is. Az átlagos zoom objektívek fényereje drasztikusan romlik a tele végén. (A bridge gépek lencséi igen jó fényerővel rendelkeznek, még a tele végén is. Természetesen ne tévesszen meg senkit, azért egy DSLR és egy olyan árú, minőségű objektív, mint amit a bridge árán lehet venni, azért ver minden csúcs-kompaktot, igaz két-háromszoros árért. )
Makrózás DSLR-rel és BRIDGE géppel
Sok hozzászólást olvastam olyanoktól is, akik állandóan áhítoztak dedikált makró objektív után. Ez az egyik legkompromisszumosabb terület, mivel egy igazi makró objektív 125eFt körül indul. Sokan a Sigma 70-300mm f/4-5.6 APO Macro II Autofocus Canon EOS típust választják közgyűrű sorral, ami olyan 70eFt körül van, hiszen ekkor kapnak egy telét is és egy valamilyen makró obit is. A közgyűrű sorral viszont sokat csökken a fényerő.
És megy a vágyakozás a dedikált objektív után, mint amilyen a Sigma 105mm f/2.8 EX DG Macro Autofocus Canon EOS, ami nekem is volt. Ez egyrészt drágább is és kellhet mellé egy tele, tehát ez rögtön 200-250eFt összegnyi objektív.
És akkor kellhet egy nagylátószögű objektív is, hiszen teleobjektívvel nem lehet közeli témát fotózni. Összességében elmondható, hogy egy tisztességes, minden helyzetre alkalmas objektív park DSLR vázzal együtt minimum fél millió Ft (és akkor nem csúcsminőségű objektívekről beszéltünk, melyek darabja majd' fél millió Ft...). Természetesen nem kell mindezt egyszerre megvenni, de előbb-utóbb be kell ruházni rá vagy marad a vágy...
Nos ezt az összeget kell szembeállítani egy bridge gép árával.
Ha valaki szeret bogarakat fényképezni, akkor kellhet pl. az FZ30-hoz egy Raynox DCR-250-es makró előtét lencse, a 35mm hátránya miatt pedig valamilyen nagylátószögű konverter, ami együtt is "csupán" kb. 50eFt plusz, tehát jóval barátságosabb befektetés.
Itt van két-két példa, hogy hobbifotósként érdemes-e befektetni DSLR-be és makró objektívbe, vagy jó az FZ30/50, esetleg a Fujifilm 9500 + makró előtét lencse..
Az első kettő Canon EOS 350D-vel és egy Sigma 105mm f/2.8 EX DG Macro Autofocus Canon EOS-sel készült, a második kettő pedig a Raynox DCR-250-nel FZ30-on.
És megy a vágyakozás a dedikált objektív után, mint amilyen a Sigma 105mm f/2.8 EX DG Macro Autofocus Canon EOS, ami nekem is volt. Ez egyrészt drágább is és kellhet mellé egy tele, tehát ez rögtön 200-250eFt összegnyi objektív.
És akkor kellhet egy nagylátószögű objektív is, hiszen teleobjektívvel nem lehet közeli témát fotózni. Összességében elmondható, hogy egy tisztességes, minden helyzetre alkalmas objektív park DSLR vázzal együtt minimum fél millió Ft (és akkor nem csúcsminőségű objektívekről beszéltünk, melyek darabja majd' fél millió Ft...). Természetesen nem kell mindezt egyszerre megvenni, de előbb-utóbb be kell ruházni rá vagy marad a vágy...
Nos ezt az összeget kell szembeállítani egy bridge gép árával.
Ha valaki szeret bogarakat fényképezni, akkor kellhet pl. az FZ30-hoz egy Raynox DCR-250-es makró előtét lencse, a 35mm hátránya miatt pedig valamilyen nagylátószögű konverter, ami együtt is "csupán" kb. 50eFt plusz, tehát jóval barátságosabb befektetés.
Itt van két-két példa, hogy hobbifotósként érdemes-e befektetni DSLR-be és makró objektívbe, vagy jó az FZ30/50, esetleg a Fujifilm 9500 + makró előtét lencse..
Az első kettő Canon EOS 350D-vel és egy Sigma 105mm f/2.8 EX DG Macro Autofocus Canon EOS-sel készült, a második kettő pedig a Raynox DCR-250-nel FZ30-on.
350D+ Sigma 105mm f/2.8 EX DG Macro
350D+ Sigma 105mm f/2.8 EX DG Macro
FZ30+Raynox DCR-250
FZ30+Raynox DCR-250
Konzekvencia
Természetesen, ha van egy jó objektív szett a tükörreflexeshez, akkor a bridge labdába sem rúg, ez egyértelmű...
Én úgy vagyok vele, hogy ha van egy DSLR vázam és mondjuk csupa "olcsó" néhány tízezer forintos, gyengébb minőségű objektívem és mindig vágyakoznom kellene néhány jó minőségű üveg után, hát az elég lehangoló lenne... (Hangsúlyozom, hogy nekem. Ettől más még elégedett lehet.)
Akkor már inkább az alsóbb kategória legjobbjai közül érdemes választani, szerintem. (Hiszen, ha úgy is csak a sóvárgás menne a drága felszerelés után, akkor úgy sóvárogjon az ember, hogy nem "dobott ki" százezreket... De ez az én véleményem. Lehet, hogy más másként szeret sóvárogni:)))
Persze, ha valaki megelégszik a gyengébb minőséggel, annak a legjobb. Én sajnos olyan vagyok, hogy nem tudok megelégedni, ha kevésbé jó a felszerelésem. Ezért vagyok most elégedett az Panasonic Lumix DMC-FZ30-cal. Mert ez az egyik legjobb kompakt. (De ha neked az épp aktuális BGIDGE tetszik, akkor legyen az:))
Egy igazán jó DSLR váz + megfelelő objektívek pedig egyelőre elérhetetlenek számomra.
Akkor már inkább az alsóbb kategória legjobbjai közül érdemes választani, szerintem. (Hiszen, ha úgy is csak a sóvárgás menne a drága felszerelés után, akkor úgy sóvárogjon az ember, hogy nem "dobott ki" százezreket... De ez az én véleményem. Lehet, hogy más másként szeret sóvárogni:)))
Persze, ha valaki megelégszik a gyengébb minőséggel, annak a legjobb. Én sajnos olyan vagyok, hogy nem tudok megelégedni, ha kevésbé jó a felszerelésem. Ezért vagyok most elégedett az Panasonic Lumix DMC-FZ30-cal. Mert ez az egyik legjobb kompakt. (De ha neked az épp aktuális BGIDGE tetszik, akkor legyen az:))
Egy igazán jó DSLR váz + megfelelő objektívek pedig egyelőre elérhetetlenek számomra.
Természetesen vannak, akik ügyesen és nagy hozzáértéssel, nagy fotós tudással és tapasztalattal, és minden más ügyes trükkel olyat tudnak kihozni a gépükből, ami egyszerűen fantasztikus.
Nyilván nem ők olvassák ezt a kis írást, hanem azok, akik elkezdték tanulni a fotózást mondjuk egy kis kreatív-kompakttal és szeretnének tovább lépni, csak nem tudják, hogy kell-e nekik DSLR vagy elég egy BRIDGE is a következő állomásként.
Mindezt csak azért írtam le, mert most már volt "mindenem".
Kreatív-kompakt, digitális tükörreflexes és csúcs-kompakt is. Mindegyiknek alaposan utánaolvastam az adott időben vásárlások előtt, illetve használat közben.
A 350D-t és az objektíveket csak azért vettem meg, mert bizonyos pénzekből a részemet használtam fel erre (és ugye sajnos fél év múlva el is kellett adjam, most pedig van az FZ30). Egyébként nem engedhettem volna meg magamnak, maximum a mostanit. De akkor máshogy álltak a dolgok.
Ha most kellene újra döntenem, ezzel a háttér ismerettel és saját magam ismeretével, akkor nem ugranék bele a DSLR-be.
Mert igaz, hogy gyönyörű képeket lehet vele készíteni, sokkal dinamikusabbak a képek, tehát egyértelműen ver minden kompaktot akármit is tudjon a csúcskompakt.
De, közben arra is rájöttem, hogy a bridge gépek szolgáltatásai nagyon tetszenek és hasznosak is (pl. kihajtható LCD, amivel "béka perspektívából" lehet fotózni anélkül, hogy le kellene hasalnod az utca közepén, stb). És bár nekem is nagyon hiányzik a tükör által közvetített valós kép és az exponálás gyorsasága, illetve a nagyobb érzékelőből fakadó előnyök, ezek olyan kompromisszumok, amiket be kell vállaljak.
Persze, ha nagyon sok pénzem lenne, nem gondolkodnék egy percig sem, hogy DSLR vagy sem. Mint ahogy egy jobb kocsin sem.
Szóval megismertem magam annyira, hogy nem lennék elégedett KIT objektívvel, sőt pénz hiányában nem igazán lennék boldog a kompromisszumos objektívekkel sem, és mindig vágynék a jobbra.
Most a két kategória határán ettől mentes vagyok, hiszen a kompakt csúcsa az enyém és a következő szintről meg tudom, hogy nem lehet az enyém, mert az én igényeimnek megfizethetetlen elvárásaim vannak.
És bár szeretek a tucat fotóktól eltérőeket készíteni, azért ahogy látom, a legjobban én dokumentálni szeretek a képekkel. A mindennapokat, azt, hogy a gyerkőcök hogy fejlődnek, hogy mikor hol voltunk, vagyunk. Eközben persze van lehetőségvillámokat is fényképezni, meg bogarakat is. De azt hiszem nekem erre jelenleg teljesen megfelel az FZ30.
Egy kicsit hosszú voltam, de így ezt még én sem fogalmaztam meg eddig magamban.
A kérdés tehát az (és erre csak te tudsz válaszolni önmagadnak, önmagadat ismerve, figyelembe véve az eddigi, más területeken történt vásárlásaidat, örömeidet, csalódásaidat), hogy mennyire tudsz majd elégedett lenni.
Ha te is hasonló cipőben jársz az igényeiddel, mint én, akkor vigyázz, mert csapda lehet a DSLR.
(Nem a minőségben, hanem hogy mivel tudunk megelégedni és mennyi pénz áll rendelkezésre a hobbinkhoz.)
Ellenben, ha úgy érzed, hogy a DSLR-rel a világ számodra szebb lesz és nem sajnálod rá a pénzt és meg is teheted, akkor mindenképpen vedd meg, mert egy teljesen más világ.
Nagyon sok örömet ad és beteljesül egy vágyad:))
Remélem olyan géped lesz, ami teljesen boldoggá tesz.
Ehhez viszont önmagad ismeretében kell meghoznod a döntést.
És elhatároznod, hogy ha egyszer megvásárolod a vágyaid tárgyát, akkor nem sóvárogsz majd más után, mert akkor igazából nem léptél előre elégedettség terén (most az EVF a baj, akkor meg a jobb obi beszerzése esetleg).
Semmi más üzenete nincs ennek a sok mindennek, amit írtam, csakis a mindenkori igények mérlegelése, összevetve a várható elégedettséggel.
Jó döntést, jó gépet, jó fényeket, sok örömet:)))
Nyilván nem ők olvassák ezt a kis írást, hanem azok, akik elkezdték tanulni a fotózást mondjuk egy kis kreatív-kompakttal és szeretnének tovább lépni, csak nem tudják, hogy kell-e nekik DSLR vagy elég egy BRIDGE is a következő állomásként.
Mindezt csak azért írtam le, mert most már volt "mindenem".
Kreatív-kompakt, digitális tükörreflexes és csúcs-kompakt is. Mindegyiknek alaposan utánaolvastam az adott időben vásárlások előtt, illetve használat közben.
A 350D-t és az objektíveket csak azért vettem meg, mert bizonyos pénzekből a részemet használtam fel erre (és ugye sajnos fél év múlva el is kellett adjam, most pedig van az FZ30). Egyébként nem engedhettem volna meg magamnak, maximum a mostanit. De akkor máshogy álltak a dolgok.
Ha most kellene újra döntenem, ezzel a háttér ismerettel és saját magam ismeretével, akkor nem ugranék bele a DSLR-be.
Mert igaz, hogy gyönyörű képeket lehet vele készíteni, sokkal dinamikusabbak a képek, tehát egyértelműen ver minden kompaktot akármit is tudjon a csúcskompakt.
De, közben arra is rájöttem, hogy a bridge gépek szolgáltatásai nagyon tetszenek és hasznosak is (pl. kihajtható LCD, amivel "béka perspektívából" lehet fotózni anélkül, hogy le kellene hasalnod az utca közepén, stb). És bár nekem is nagyon hiányzik a tükör által közvetített valós kép és az exponálás gyorsasága, illetve a nagyobb érzékelőből fakadó előnyök, ezek olyan kompromisszumok, amiket be kell vállaljak.
Persze, ha nagyon sok pénzem lenne, nem gondolkodnék egy percig sem, hogy DSLR vagy sem. Mint ahogy egy jobb kocsin sem.
Szóval megismertem magam annyira, hogy nem lennék elégedett KIT objektívvel, sőt pénz hiányában nem igazán lennék boldog a kompromisszumos objektívekkel sem, és mindig vágynék a jobbra.
Most a két kategória határán ettől mentes vagyok, hiszen a kompakt csúcsa az enyém és a következő szintről meg tudom, hogy nem lehet az enyém, mert az én igényeimnek megfizethetetlen elvárásaim vannak.
És bár szeretek a tucat fotóktól eltérőeket készíteni, azért ahogy látom, a legjobban én dokumentálni szeretek a képekkel. A mindennapokat, azt, hogy a gyerkőcök hogy fejlődnek, hogy mikor hol voltunk, vagyunk. Eközben persze van lehetőségvillámokat is fényképezni, meg bogarakat is. De azt hiszem nekem erre jelenleg teljesen megfelel az FZ30.
Egy kicsit hosszú voltam, de így ezt még én sem fogalmaztam meg eddig magamban.
A kérdés tehát az (és erre csak te tudsz válaszolni önmagadnak, önmagadat ismerve, figyelembe véve az eddigi, más területeken történt vásárlásaidat, örömeidet, csalódásaidat), hogy mennyire tudsz majd elégedett lenni.
Ha te is hasonló cipőben jársz az igényeiddel, mint én, akkor vigyázz, mert csapda lehet a DSLR.
(Nem a minőségben, hanem hogy mivel tudunk megelégedni és mennyi pénz áll rendelkezésre a hobbinkhoz.)
Ellenben, ha úgy érzed, hogy a DSLR-rel a világ számodra szebb lesz és nem sajnálod rá a pénzt és meg is teheted, akkor mindenképpen vedd meg, mert egy teljesen más világ.
Nagyon sok örömet ad és beteljesül egy vágyad:))
Remélem olyan géped lesz, ami teljesen boldoggá tesz.
Ehhez viszont önmagad ismeretében kell meghoznod a döntést.
És elhatároznod, hogy ha egyszer megvásárolod a vágyaid tárgyát, akkor nem sóvárogsz majd más után, mert akkor igazából nem léptél előre elégedettség terén (most az EVF a baj, akkor meg a jobb obi beszerzése esetleg).
Semmi más üzenete nincs ennek a sok mindennek, amit írtam, csakis a mindenkori igények mérlegelése, összevetve a várható elégedettséggel.
Jó döntést, jó gépet, jó fényeket, sok örömet:)))
Expozíciós késés BRIDGE gépnél
És akkor nézzünk még meg pár konkrétumot is, ami segíthet a választásban.
Legyen az első az expozíciós késés (kioldási késleltetés), mert sokan ettől tartva nem vesznek bridge kamerát. Van, nincs, mekkora?
Valamennyi természetesen van. De a mai gépeken, már nagyon kis időről beszélünk. A mostani gépeknél már nem igazán mérhető, mind századmásodperc környéki, vagy még kevesebb.
Legyen az első az expozíciós késés (kioldási késleltetés), mert sokan ettől tartva nem vesznek bridge kamerát. Van, nincs, mekkora?
Valamennyi természetesen van. De a mai gépeken, már nagyon kis időről beszélünk. A mostani gépeknél már nem igazán mérhető, mind századmásodperc környéki, vagy még kevesebb.
A kioldási késés alatt egyébként azt értjük, hogy mennyi idő telik el aközött, hogy az exponáló gomb félig lenyomása után (AF fókuszt talált, fénymérés rögzült) a gombot lenyomtuk, addig a pillanatig, míg az exponálás elkezdődik.
Pl. az FZ30 kioldási késése érzékelhetetlen, a gyári adatok kb. 0,002 sec körül mozognak. Valójában is villámgyors a gép és század másodperces kioldásra képes de az expókat inkább a fókuszálás lassítja le. (De ez már ugye nem az expozíciós késés miatt van.)
Mint, ahogy az EVF és LCD (az elektronikus kereső) képének késése sem ide tartozik, jóllehet a végeredményt befolyásolhatja, hiszen amit látok az elektronikus keresőben, az már talán a valóságban nem is úgy van, persze csak igen gyors dolgoknál.
Mint, ahogy az EVF és LCD (az elektronikus kereső) képének késése sem ide tartozik, jóllehet a végeredményt befolyásolhatja, hiszen amit látok az elektronikus keresőben, az már talán a valóságban nem is úgy van, persze csak igen gyors dolgoknál.
Ugyanis a jelfeldolgozáshoz időre van szükség. Ez egyébként az LCD-s és EVF-es komponálásra egyaránt igaz, mert mindkettő egy már feldolgozott kép, természetes késleltetéssel. Az biztos, hogy egy optikai kereső és egy elektronikus kereső működéséből adódóan teljesen más.
Míg az optikai kereső nulla késleltetésű, de eredendően nem 100%-os keresőképet ad, a másik minden gond nélkül lehet 100%-os lefedettségű, de mindenképpen késleltetett képű.
A másik témakör, ami egyelőre „örökzöld” a bridge és dslr között az a zajszint.
Természetesen itt is a dslr viszi a pálmát, de elegendő fénynél, az alacsonyabb érzékenységeknél nincs oka szégyenre a bridge-nek sem. Jóllehet az FZ30 képe magasabb érzékenységen lehetne kevésbé zajosabb, de nem égbekiáltóan rossz a teljesítménye. Sokat segít a Mega O.I.S. (optikai képstabilizátor) is. Magasabb érzékenységen azért már a dslr képe is zajosodik, bár kevésbé.
Íme két kép.
Az első egy Canon EOS 350D-vel készült, Canon EF 50mm f/1.8 II objektívvel, ISO1600-on, 1/15-ös záridővel.
A második FZ30, bekapcsolt stabilizátorral, ISO200-on 41 mm-es gyújtótávval (kisfilmes rendszerre számítva), 1/13-as záridővel és f/2.8 rekesznyílással. Mindkettő kézből, letámasztás nélkül.
Az első egy Canon EOS 350D-vel készült, Canon EF 50mm f/1.8 II objektívvel, ISO1600-on, 1/15-ös záridővel.
A második FZ30, bekapcsolt stabilizátorral, ISO200-on 41 mm-es gyújtótávval (kisfilmes rendszerre számítva), 1/13-as záridővel és f/2.8 rekesznyílással. Mindkettő kézből, letámasztás nélkül.
Képkivágás: EOS 350D képzaj - ISO 1600
Képkivágás: FZ30 képzaj
Polarizációs szűrő: cirkuláris (CP) vagy lineáris (LP)?
A harmadik témakört szűkítsük le csak a bridge gépekre, bár igazából a tükörreflexes gépek egy részét is érinti. Ez pedig a polarizációs szűrők kérdése.
Miszerint cirkuláris (CP) vagy lineáris (LP) kell-e kompakt gépekre? A válasz: lineáris. Annak ellenére, hogy a legtöbb fotós boltban azt fogják mondani, hogy cirkuláris. Hiszen a majd’ dupla annyiba kerülő cirkuláris szűrőt eladva úgymond két lineárist adnak el egyszerre. Persze nekik ez az érdekük, és azt is szokták mondani, hogy ezzel biztos nem lesz baj. Ez igaz, de minek kétszer annyit fizetni, ha az olcsóbb is tökéletes megoldás?
CP egy esetben kell: ha a gép AF-je féligáteresztő tükrön keresztül kapja a
jelet. Ha nem ilyen, akkor teljesen felesleges CP-t venni, tökéletesen
megteszi a LP, sőt - mivel jobb minőségű és olcsóbb is - az lesz a jó választás.
A féligáteresztő tükrös megoldás bizonyosan nincs kompakt gépeknél, és csak egyes tükörreflexes gépek esetében alkalmazzák ezt a módszert.
jelet. Ha nem ilyen, akkor teljesen felesleges CP-t venni, tökéletesen
megteszi a LP, sőt - mivel jobb minőségű és olcsóbb is - az lesz a jó választás.
A féligáteresztő tükrös megoldás bizonyosan nincs kompakt gépeknél, és csak egyes tükörreflexes gépek esetében alkalmazzák ezt a módszert.
Mindezen információ egyébként a fotós fórumokban is megtalálhatóak, mint amilyen pl. a „Panasonic FZ sorozat” fórum.
Íme két példa arra, hogy jól működik az FZ30, mint kompakt gép lineáris polarizációs szűrővel. Az első képen a szűrő „alap” állapotban van, míg a másikon „teljes” állásban. Semmi baj nem volt a gép fókuszálásával használat közben és természetesen azóta sincs.
Lineáris polárszűrő „alaphelyzetben”
Lineáris polárszűrő „maximális” helyzetben
Köszönet és cikk ajánló
A cikk expozíciós késés témakörében nyújtott konzultációs lehetőségért köszönet Irházy (Birdie) Róbertnek és Mayer Dömötörnek.
Ennek az írásnak nem célja, hogy ítéletet mondjon bármelyik kategória javára vagy éppen kárára,
hiszen két olyan kategóriáról beszélünk, ami igazságosan nem összemérhető.
Mindegyik mellett és ellen vannak érvek (ár, minőség, stb.).
Nem is FZ30 reklám, jóllehet nekem jelenleg az van, és azzal szereztem tapasztalatokat a bridge kategóriában,
miután meg kellett váljak anyagi okok miatt a tükörreflexes Canon EOS 350D-től.
A bridge, mint kategória vonatkozik más gyártók termékeire is (Fujifilm, Nikon, stb).
Saját tapasztalatomat, illetve másokéit gyűjtöttem össze, hátha segíthet a választásban annak, aki bizonytalan.
Ha hibát találsz az itt megfogalmazottakban, segítő szándékú tanácsaidat szívesen fogadom.
hiszen két olyan kategóriáról beszélünk, ami igazságosan nem összemérhető.
Mindegyik mellett és ellen vannak érvek (ár, minőség, stb.).
Nem is FZ30 reklám, jóllehet nekem jelenleg az van, és azzal szereztem tapasztalatokat a bridge kategóriában,
miután meg kellett váljak anyagi okok miatt a tükörreflexes Canon EOS 350D-től.
A bridge, mint kategória vonatkozik más gyártók termékeire is (Fujifilm, Nikon, stb).
Saját tapasztalatomat, illetve másokéit gyűjtöttem össze, hátha segíthet a választásban annak, aki bizonytalan.
Ha hibát találsz az itt megfogalmazottakban, segítő szándékú tanácsaidat szívesen fogadom.
